| A Fólió Klub, sajnálom, hogy ezt kell mondanom, a fajankók gyülekezete. Azt is gondolom, hogy tagjai olyan csúnyák, mint amilyen ostobák. Hiszem azt is, hogy felvett szándékuk megsemmisíteni az Irodalmat, felforgatni a Sajtót, és aláaknázni a Fônevek és Névmások Minisztériumát. Ez az én saját véleményem, amit most a nyilvánosság elé tárok.
Mégis, amikor alig egy hete eme ördögi gondolatra jutottam, nem akadt rajtam kívül ember, aki mélyebb érzelmeket és csodálatot táplált volna az irodalom iránt. Miért változtak meg hát az érzelmeim e tárgyban ilyen gyökeresen? Megpróbálom megvédeni magam és a Levelek méltóságát.
A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a Fólió Klub az ——– év ——— hónapjának ———— napján alakult meg. Az elején szeretném kezdeni, ezért ragaszkodom a dátumokhoz. Az Alkotmányuk egy késôbb elfogadott cikkelye megbocsátja a tagoknak, ha nem művelt és szellemes ember módjára viselkednek; a Szövetkezés kinyilvánított célja pedig a „társaság tagjainak képzése és önmaguk szórakoztatása”. Ez utóbbi célból havonta összejöttek valamelyik tag házában, ahová mindenkit egy saját „rövid prózai történet”-tel vártak. Vacsora után egy pohár bor mellett mindenki felolvasta a saját művét. Természetesen kialakult egyfajta versengés – különösen azért, mert a klub pro tem(1) elnöke a gyôztes mű szerzôje; mely hivatal nagy dicsôséggel, ugyanakkor kevés tennivalóval jár, s addig tart, amíg egy kiválóbb morceau(2) a helyébe nem lép. A nyertes történet gazdája ugyanakkor köteles a Társaság következô ülésén a vacsoráról és a borról gondoskodni. Ez nagyszerű módszernek bizonyult ahhoz, hogy idônként új elnököt választhassanak a szerencsétlen helyére, aki ha egymás után kétszer, háromszor tölti be a tisztet, a „legnagyobb tisztesség” elnyerése mellett anyagilag esetleg tönkremegy. A klub tagságát tizenegy fôre korlátozták. Ennek számos elônye van, amit nem kell megemlíteni, ám ugyanakkor mindenki hajlamos lesz ismételni önmagát. Mindamellett háromszázötven évvel az Özönvíz elôtt egyikük kijelentette, hogy csak tizenegy hely van a nap alatt. Ez hát a Társaság rövid leírása, és mostanáig visszafogtam magam, és szokatlan elfogulatlansággal és nyíltsággal szóltam. Az expozé mindazonáltal, amit mint új tag, a debütálásom alkalmával – mikor is a Nagytiszteletű Augustus Szerencsefia helyére megválasztottak –, tartottam, magán hordta a klub szabályainak nyomát.
Délután ötkor érkeztem Mr. Vörös-és-fehér(3) házába. Az úr Lady Morgannak csapja a szelet, s ô az, akinek a történetét az elôzô havi találkozón elmarasztalták. A társaság már együtt volt az ebédlôben, és bevallom, hogy a kandallóban égô tűz fénye, a helyiség kényelmes belsôje, a pompás asztalteríték, s nem kevésbé a saját képességeimmel való elégedettség nyomban kellemes gondolatokat ébresztett bennem. Hivalkodó szívélyességgel üdvözöltek, én pedig nem kevés öndicsérettel magamban ültem le vacsorázni, immár a díszes Társaság tagjaként.
A tagok általában figyelemreméltó személyek voltak. Ott volt például elsôként Mr. Durran, a mostani elnök, egy szikár, karvalyorrú alak, aki korábban az Al-Keleti Szemle alkalmazásában állt.
Azután ott volt Mr. Szulák Gondola, egy fiatalember, aki sokat utazik.
Azután ott volt De Rerum Naturâ,(4) Esq., aki egy nagyon egyszerű, zöld szemüveget visel.
Azután ott volt egy nagyon kicsi ember fekete öltönyben és nagyon fekete szemekkel.
Azután ott volt Mr. Solomon Zugorna, aki minden tekintetben egy halra hasonlított.
Azután ott volt a fehér szempillájú Mr. Horribile Dictu,(5) aki Göttingenben végzett.
Azután ott volt Mr. Blackwood Blackwood,(6) aki idegen magazinoknak ír cikkeket.
Azután ott volt a házigazda, Mr. Vörös-és-fehér, aki Lady Morgannek csapja a szelet.
Azután ott volt egy testes férfi, aki rajongott Sir Walter Scottért.
Azután ott volt Kronologosz Kronológia, aki rajongott Horace Smith-ért,(7) és akinek akkora orra volt, mint Kis-Ázsia.
Miután levettem a felöltômet, Mr. Durran azt mondta nekem:
– Azt hiszem, nem szükséges a klub szabályait ismertetnem önnel, uram. Úgy gondolom, szeretne bemutatkozni a társaságnak, s azután szórakoztatni mindannyiunkat. Bár ez utóbbi az este folyamán kétségkívül be fog következni, mindazonáltal kérem, ebbôl ön is vegye ki a részét. Én pedig most nekilátok.
Azzal Mr. Durran eltolta maga elöl az üveget, és olvasni kezdte a kéziratát, amint az itten következik. írta:Edgar Allan Poe
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
